Tavaly még aktív játékosként, idén már „csak beugróként” számított a Vegyész Röplabda Club rutinos játékosára, Toronyai Miklósra, hiszen a kiváló feladó idő közben az edzői pályára lépett. A váltásról kérdeztük klubunk fiatal szakemberét.

Mindenekelőtt arra voltunk kíváncsiak, mivel tölti mindennapjait odahaza, így, hogy edzéseket nem lehet tartani.

„A nagyobbik lányommal tanulunk rendszeresen, de persze most többet tudunk játszani is, esetleg kerékpározni egyet a Szeles környékén” – árulta el érdeklődésünkre a fiatal szakember. „A ház körül is akadnak teendők, ezekkel is lehet most jobban haladni, valamint befogadtunk egy kóbor kutyust a napokban, úgyhogy most nagy az öröm emiatt. A szerencse, hogy most többet vagyunk mi is itthon, szóval talán jobban tudunk rá ügyelni, ne rágjon meg semmit. Mindezek mellett természetesen kapcsolatban vagyok a klub munkatársaival, vezetőivel, folyamatosan egyeztetünk, tervezgetünk.”

A fiatal szakember, aki idén még a felnőtt csapatnál is besegített, mint játékos, jó eredményeket ért el fiataljaival a korosztályos bajnokságokban, ebben pedig nagy segítségére voltak a klubnál dolgozó, rutinosabb edzők, akiktől sok mindent el tudott lesni.

„Összességében elmondhatom, hogy az átállás könnyedén ment, de azért voltak idézőjelesen nehezebb pillanatok” – utalt a profi játékos karrierről az edzői szakmára lépve Toronyai. „Amikor a pálya szélén álltam utánpótlás-mérkőzésen, sokszor úgy éreztem, be akarok állni segíteni a csapatnak, pedig én az edző vagyok. A játék hiányzik, amikor a felnőtteknél nem játszottam, akkor is ott lettem volna legszívesebben a pályán, de edzés nélkül nem lehet csak úgy beállni, de őszinte leszek, a napi két tréning már sok. Nekem nagyon sokat segít, hogy olyan edzőktől tanulhatok, mint Marek Kardos, Veres István vagy Hollósy László, mert mindannyiuktól át tudok venni rengeteg gyakorlatot. Azt azonban már látom, hogy az edzői szakma nem egyszerű feladat, főleg a Lászlóval eltöltött időszakban szembesültem azzal, hogy a statisztikusi munka valóban egy egész embert igénylő feladat. Azt nagyon sajnálom, hogy a juniorokkal nem tudtunk bizonyítani a bajnokság érdemi szakaszában, ugyanis jó esélyünk volt arra, hogy a hatos döntőbe kerüljünk. Ez egy jó kis társaság, és szerintem tudtunk volna meglepetést okozni, de ez már sajnos nem fog kiderülni.”

Végezetül arra voltunk kíváncsiak, mennyire lehet ellenőrizni a fiúkat távolról.

„Küldtem a srácoknak még március derekán egy programot, és most lassan itt az idő, hogy megkérdezzem tőlük, ki az, aki elvégezte. Szerintem lesznek annyira őszinték, hogy bevallják, mennyit sikerült ebből megvalósítaniuk. Van egy közös csoportunk, ahol tudunk chatelni, de most ezt is kevesebbet használtuk. Bízom abban, hogy a többség azért igyekszik kondiban tartani magát, hiszen tudom, hiányzik nekik a röplabda, ahogy nekem is. Nem egyszerű elfogadni a tényt, hogy nem tudjuk azt csinálni, ami a munkánk és az életünk szerves része is egyben, de megértem az összes óvintézkedést. Remélem, hogy nemsokára a teremben fogunk találkozni a fiúkkal” – zárta gondolatait a korábbi magyar válogatott feladó.

(főcímkép: vrck.hu, Gálik Zsombor)