Véget ért a 2021/22-es honi idény a klubok számára, az utolsó esemény az U21-es döntő volt. A férfiak fináléját Kazincbarcikán rendezte a Magyar Röplabda Szövetség és a Vegyész RC, amelyen a házigazda a negyedik helyet szerezte meg. Ennek kapcsán beszélgettünk Toronyai Miklós vezetőedzővel.

A Vegyész csoportmásodikként zárt a végső győztes székesfehérvári MÁV Előre Akadémia mögött, de a DSE Röplabda Akadémia előtt a B-csoportban. A keresztjátékban legyőzték Toronyai játékosai a Pénzügyőr SE-t 3-1-re, de a vasárnap esti elődöntőben öt játszmában kikaptak a Szolnoki SPC-től.

A bronzmeccsen a VRCK a Kecskeméti RC-vel csapott össze, és nagy csatában ugyan, de ismét kikaptak a mieink – a több mint kétórás, ötjátszmás derbit az alföldiek nyerték, 16-14-re behúzva a mindent eldöntő felvonást.

A szolnokiak elleni összecsapást követően Toronyai Miklós – aki egyben a GreenPlan-VRCK vezetőedzője is – nem volt elégedett maximálisan a látottakkal, aminek hangot is adott. A hétfői helyosztón azonban, a vereség ellenére, csak dicsérni tudta a játékosait.

„A Szolnok ellen mi rontottuk el, fegyelmezetlenek voltunk, nem tartottuk be a taktikát” – vélekedett Toronyai honlapunk érdeklődésére. „Az, hogy a labda kipattan a kézről, az egy dolog, a technikai hiányosságokból adódnak azok a hibák. A Szolnokkal szemben fegyelmezetlenek voltunk, nem azt blokkoltuk, amit kellett, nem oda álltunk, ahová kellett, és még a technikai hiányosságaink is ott voltak. Sokkal stabilabb a szolnokiak alapjátéka, kérdés volt, mennyire tudnak minket megnyitni. A kecskemétiek ellen már más volt a helyzet, mert ott a fiúk igyekeztek követni a taktikát, és zömében jól be is tartották azt. Így ki lehet kapni, mert a hiányosságainkkal tisztában vagyunk, azokat egy hétvége alatt nem lehet kijavítani. Sajnálom a bírói tévedést az ötödik szettben, mert 14-12-ről talán nagyobb esélyünk lett volna a meccs megnyerésére. Szóval a két meccs között a taktikai fegyelmezettség volt a különbség, utóbbin kifejezetten jól működött, egy olyan csapat ellen, ahol az alapokat a gyerekek már minis korukban, az ország legjobb nevelőedzőitől kapják meg.”

Arra is kíváncsiak voltunk, hogyan látta Toronyai az egész hétvégét, hiszen a fő célt, nevezetesen a hatos döntőbe kerülést már teljesítette a csapat – minden, ami utána történt, már ajándék volt.

„Az elveszített elődöntőt követően mondtam a srácoknak, hogy büszke vagyok rájuk, mert már nagy dolog, hogy itt vagyunk, kiejtve a Dágot és a Kaposvárt is” – emlékezett vissza a szakember. „A Kecskemét ellen azt nyújtották a fiúk maximálisan, amit tudnak, egy-két játékos pedig erőn felül teljesített. Technikailag le vagyunk maradva, nagyon várjuk már az új csarnokot, hogy végre legyenek délelőtti edzéseink, mert az edzőkollégák meglepődnek, amikor megtudják, milyen keveset tudunk edzeni. Rá kell mennünk jobban a labdabiztosságra, hiszen olyan alapvető dolgokat hibáztunk, mint a potyalabdák bejátszása, akár alkar, akár kosárérintéssel. Ezek a hibák ebből, a kevés edzésszámból adódnak. Összességében remek hétvége volt, színvonalas volt a torna, meg vagyok elégedve a fiúkkal. Nagyon vékony hajszál választott el bennünket a döntőtől, ami miatt most kicsit keserű a szájunk íze. Előzetesen aláírtam volna ezt az eredmény, hiszen bejutottunk a legjobb négy közé, és az elődöntőben és a bronzmeccsen is mindössze az ötödik felvonásban maradtunk alul.”

Adódott a kérdés: vajon hány játékosra számíthat Toronyai a jövőben a felnőtt csapatban?

„A torna végén leültem és elgondolkodtam sok mindenen, majd rájöttem, hogy ezeknek a fiúknak még éveik vannak az utánpótlásban” – folytatta Toronyai. „Péter Benedek ugye már idén is a felnőttben játszott, nem is keveset ahhoz képest, hogy még nincs húsz éves, és azért is szerződtettük Sümegről, hogy meghatározó tagja legyen az első keretnek. Komoly potenciál van még néhány játékosban, de edzések, edzések kellenek. Három-négy olyan fiatalunk is van most, aki akár odaérhet egy-két éven belül a felnőtt csapat közelébe, az ajtó azonban mindenki számára nyitva áll, és ezzel a játékosok is tisztában vannak.”