A Kazinczy Ferenc Kertvárosi Általános Iskolában kezdett el röplabdázni, még Veres István kezei alatt, a VRC Kazincbarcikában tinédzserként mutatkozott be. Még 18 sem volt, amikor Olaszországba szerződött, tavaly Törökországban légióskodott, idén pedig nevelőklubjával nyerne bajnokságot. Szabó Dáviddal, a VRCK csapatkapitányával beszélgettünk.

vrck.hu – Mesélj egy kicsit a törökországi tapasztalataidról.

Szabó Dávid – Nagy a különbség a török élvonal és a másodosztály között, utóbbi színvonala nem is kiemelkedő, de azért az első öt-hat csapat alaposan tudta ütni-vágni egymást – fogalmazott az előző idényt a török másodosztályú Konya BBSK-nál töltő 27 éves átló. – Az érzéseim kicsit vegyesek, mert jobbra számítottam. Az edzések minősége változó volt, és az életszínvonal sem volt az igazi. A török konyha nem lett a kedvencem, igencsak proteinszegény, tíz kiló izom le is ment rólam. Az edzésekkel a fő gond az volt, hogy januárig kilenc-tíz emberrel edzettünk, és olykor a minősége is elmaradt a várttól.

Megbántad, hogy Konyába szerződtél?

Nem, jó tapasztalat volt, a szezon végén marasztaltak is. Azonban az edzőnk nem dolgozott profin, és a játékosok hozzáállása sem volt az igazi. Az idény végére mégis ott voltunk a rájátszásban, végül a harmadik helyet szereztük meg. Szerintem kihoztuk magunkból a maximumot.

Idén nyáron volt külföldről ajánlatod, de te mégis a Kazincbarcikát választottad.

Ázsiából és Európából is kerestek, de egy olyan ajánlatot kaptam, ami fel tudta venni a versenyt azokkal, és itt tudom, hogy mik a tervek. Itthon mindig szívesen várnak, amiért hálás vagyok, és ezt igyekszem meghálálni a teljesítményemmel. Azzal, hogy a röplabda bekerült a látványsportágak közé, új lehetőségek nyíltak meg, amit ki kell használni. A VRCK-nak komoly tervei vannak, rövid és hosszú távon is. A felnőtt csapatnál legalább a döntőbe jutás a cél, de inkább az első hely, amiért viszont nekünk, játékosoknak még sokat kell dolgoznunk. A klub szépen építi a jövőjét, teszi le az alapokat, a klub elöljárói folyamatosan munkálkodnak a jobb feltételek megvalósításán. Jó úton jár az egyesület afelé, hogy régi fényében tündököljön, de ehhez a felnőtt gárda jó szereplése is kell. Szerintem három-öt éven belül össze lehet hozni Kazincbarcikán egy erős, nemzetközi szinten is jegyzett csapatot, amely képes lehet felvenni a harcot egy német vagy lengyel együttessel is.

Ha már csapat, milyen az idei VRCK?

Új, fiatal együttes a mostani, mert ugyan vannak rutinosabbak a keretben, a mag azért fiatal. Az alapanyag jó, de ahogy már mondtam, sokat kell dolgozni, és ezért mindent meg is teszünk, majd minden nap van két edzésünk. Az idősebbek, külföldön megfordultak igyekeznek segíteni a fiataloknak, akik pedig tanulékonyak, hiszen szeretnének jobbakká válni, magasabb szintre lépni. Az edzések jók, a munkamorál rendben van, amire korábban is szükség lett volna már Kazincbarcikán. A minőségi edzések sokat számítanak, most mindkét oldalon két hasonló képességű gárda áll, az elmúlt években azonban nem ez volt a jellemző.

Te már játszottál a legrangosabb európai sorozatban, a Bajnokok Ligájában. Milyen messze vagyunk attól a szinttől?

Hatalmas élmény abban a nemzetközi kupasorozatban szerepelni, amelyben a legjobb csapatok mérik össze tudásukat. Sajnos ettől a szinttől a magyar férfi röplabda még messze van, ezt jól mutatja, hogy a Challenge vagy a MEVZA Kupában sem tudnak a csapatok a legjobbak közé kerülni. Nagyon sokat kell dolgozni ahhoz, hogy akár Közép-Európában meghatározó szerepet töltsön be egy magyar csapat, de mi, játékosok, és a klubvezetők is ezért a célért küzdünk.

Vannak még terveid külföldön?

Nem vagyok idős, szerintem most vagyok a legjobb korban, a legjobb formámban, így nem zárkózom el az elől, hogy még kipróbáljam magam külföldön. Ugyanakkor, ha sikerülne bajnokságot nyernünk, akkor a klubvezetés számára már a nemzetközi szereplés is fontos lenne, amihez újfent erősíteni kell a csapatot. Nem lenne rossz érzés a VRCK-val pályára lépni a BL-ben…