A ’90-es években a masszív középcsapat szerepét töltötte be a Vegyész röplabdaegyüttese a honi bajnokságban, de a hatodik pozíciónál előrébb egyszer sem tudott végezni. A főleg a saját nevelésű fiataljaira építő klub akkori bajnoki eredményeit elevenítjük fel.
Korábbi írásainkban már foglalkoztunk a kazincbarcikai röplabdázás történetével: felelevenítettük a kezdeti éveket, valamint írtunk az első áttöréseket hozó ’80-as évekről. Utóbbi cikkünket az 1990/1991-es szezonnal fejeztük be, melyet követően több meghatározó játékos is távozott.
Az újabb küzdelmeknek tehát ismét egy fiatal, főleg saját nevelésű játékosokkal vágott neki a Kazincbarcikai Vegyész. Az idény előtt még elutazott Szardíniára a röplabdacsapat delegációja, felnőtt és utánpótlás csapattal egyaránt, hogy felkészülési tornán vegyenek részt. A nemzeti bajnokság élvonalában ekkor alsó- és felsőház volt, utóbbiban a Vegyész a kilencedik lett, így a rájátszást, a szezon második szakaszát már nem a legjobbak között töltötte, és végül a tizedik lett összesítésben.
Közben folyamatosan átalakult a városi sportélet, például Kazincbarcikai SC néven indultak a röplabdások az 1992/1993-as idényben. Mivel az előző kiírás első két helyezettje a horvát, szlovén, osztrák, cseh, szlovák és magyar csapatok által alkotott Szuperligában indult – ami a Közép-európai Kupa (MEVZA) elődje -, a Vegyész ezúttal is a felsőházban szerepelt. Az alapszakaszt a nyolcadik helyen zárta a csapat, a szezont pedig a 11. pozícióban fejezte be.
A Vegyész röplabdacsapatának bajnoki helyezései:
- 1991/1992 – 10. hely Kazincbarcikai Vegyész
- 1992/1993 – 11. hely Kazincbarcikai SC
- 1993/1994 – 8. hely Kazincbarcikai RC
- 1994/1995 – 8. hely Kazincbarcikai VSE
- 1995/1996 – 6. hely Kazincbarcikai VSE
- 1996/1997 – 8. hely Kazincbarcikai VSE
- 1997/1998 – 6. hely Kazincbarcikai VSE
Az Interligává átnevezett Szuperliga indulóinak köszönhetően 1993-ban is a felső házban kezdett a Vegyész, ahol az előkelő hatodik helyet kaparintotta meg. A többet között Berzy Péter, Kiss „Cos” Zsolt, Bencsik Zoltán alkotta csapat végül az 5-8. helyért játszhatott, de sem a Csepel, sem pedig a Zalaegerszeg ellen nem tudott meccset nyerni, így nyolcadikként zárta az élvonalbeli küzdelmeket.
A ’90-es években is fordultak meg légiósok a Vegyészben. Ales Tomis és Miroslav Pavelek még az évtized elején távoztak néhány sikeres esztendőt követően, utánuk többek között a román Dimitru Gigire emlékezhetnek a szurkolók, aki nem csak egy szezont húzott le a klub mezében. Alekszandr Gutor személyében 1995-ben először lett külföldi vezetőedzője a csapatnak, az ukrán szakember pedig két honfitársát, Mihail Nebotovot és Alekszandr Pilikint is a Vegyészhez csábította. Ha Nebotov neve ismerős az olvasónak, nem véletlen, a szélső ütő évekkel később még visszatért Kazincbarcikára.
Jól kezdte az 1994/1995 és az 1995/1996-os bajnoki idényt is a Vegyész, hiszen előbb az ötödik, majd a negyedik lett a felsőházban. Az interligások visszaérkezésével hátrébb csúszott végül a gárda, így előbb a nyolcadik, majd a hatodik helyet sikerült megszereznie az aktuális bajnoki évben. Habár a következő szezont viszonylag gyengébben kezdte a csapat, a pontvadászat második felére több bravúrt is hozva újfent a nyolcadik helyen zárt.
A Kazincbarcikai VSE kerete továbbra is a helyi kötődésű fiatalokra épült, a néhány légióssal és más csapatoktól érkezőkkel kiegészülve azonban folyamatosan sikerült megőriznie élvonalbeli tagságát. A magyarországi röplabdatérkép is lassan kezdett átrajzolódni ekkortájt: a budapesti csapatok szépen lassan eltűntek (Csepel, Vasas, Tungsram/Újpest, Honvéd), a vidékiek pedig bajnoki címet, címeket szereztek (Kaposvár, Szeged, Nyíregyháza).
Az 1997/1998-as szezon volt az utolsó, amikor Kazincbarcikai Vegyész Sport Egyesület néven futottak a röplabdások. Ismét egy fokkal eredményesebb idényt sikerült produkálnia a gárdának, hiszen a felsőházban szerzett hatodik helyét a szezon végére is sikerült megtartania, sőt, nem sokon múlott az ötödik pozíció megkaparintása sem. A bajnoki negyeddöntőben a Vegyész mindkét meccsén kikapott 3-0-ra a Nyíregyházától, majd a Csepelnél bizonyult jobbnak 3-0, 1-3, 3-0 arányban az 5-8. helyért zajló csatában. A Vasast Kazincbarcikán ugyan sikerült legyőzni 3-0-ra, idegeben 3-1-re és 3-0-ra kaptak ki a borsodiak az ötödik helyért folyó párharcban.
A már említett Gutor mellett az évtizedben főleg hazai edzői voltak a csapatnak, így Dudás András, Veres István vagy Kiss Zsolt. Az utánpótlás-nevelés sikeresen működött az általános (Kun Béla, később Árpád fejedelem) és a középiskolákban is, sorra mutatkoztak be a fiatalok az első csapatban. Jánosi Gábor (19-szeres felnőtt válogatott) korán bizonyította tehetségét, akárcsak Berkes Zoltán (9-szeres felnőtt válogatott) vagy Toronyai István, és ők már a ’90-es évek derekán helyet követeltek maguknak a csapatban. A fiatalabb Toronyai, Miklós (30-szeres felnőtt válogatott) mindössze 15 évesen mutatkozott be a felnőttek között, és az említettek közül mindenki volt junior válogatott kerettag is. Az utánpótlásban ekkor kezdték bontogatni szárnyaikat a következő évek saját nevelésű játékosai, például Bóta Csaba vagy Begov Zoltán, aki sorra kapta a különdíjakat is.
Vécsei László vezetésével az Árpád fejedelem általános iskolásai sorra érték el a remek helyezéseket az országos döntőkben, az 1998/1999-es tanévben ezüstéremig meneteltek a IV. korcsoportos diákok. A Ságvári gimnazistái sem szerénykedtek, 1999-ben bronzérmet szereztek.
(főcímkép: csapatkép 1996-ból. Hátsó sor: Berkes Zoltán, Berzy Péter, Nagypál Ferenc, Alekszandr Pilikin, Mihail Nebotov, Kiss Zsolt. Középső sor: Alekszandr Gutor (edző), Danada János (szakosztályvezető), Zakar János (technikai vezető). Guggoló sor: Bencsik Zoltán, Hudák Tamás, Jánosi Gábor, Iski Róbert.