Hollósy Lászlóval, a Vegyész RC Kazincbarcika nemrég kinevezett vezetőedzőjével készített interjút az Észak-Magyarország és honlapunk, a vrck.hu. A szakemberrel beszélgettünk a hirtelen jött felkérésről, az edzői stílusáról és arról, hogyan is néz ki a mai férfi röplabda.

Múlt hét csütörtökön megerősítette szakmai stábját a Vegyész RC Kazincbarcika, hiszen vezetőedzőként csatlakozott az ötszörös bajnokhoz Hollósy László, míg elődje, Marek Kardos előlépett szakmai igazgatónak. Hollósy – aki a Nyíregyháza női csapatától érkezett – a pénteki Magyar Kupa-bronzmérkőzésen (1-3) ugyan ott ült a kispadon, mint másodedző, de a vasárnapi, Pénzügyőr SE elleni bajnokin (3-0) már vezetőedzőként debütált, ráadásul győztes találkozón.

A bemutatkozásról és Marek Kardosról…

Örülök, hogy nyertünk három játszmában, már láttam egy-két mosolyt, de még ennél egy kicsit őrültebb játékot szeretnék, még hangosabbnak lenni, még jobban feltüzelni a szurkolókat. Azért azt láttuk, és a nézők is, hogy a Pénzügyőrben voltak hiányzók, éppen a két legponterősebb röplabdázójuk. Ugyanakkor a kezdés előtt azt mondtam a srácoknak az öltözőben, hogy nekünk most nem azzal kell foglalkozni, hogy ki játszik a túloldalon, nekünk most szépen, lépésről-lépésre rendbe kell tennünk magunkat. Szeretném hangsúlyozni: a klub, a szurkolók nagyon sokat köszönhetnek Marek Kardosnak, ugyanis egy nagyon jó, kiválóan felkészült edző. De van ilyen, amit saját múltamban is tapasztaltam, hogy egy kicsit elfárad egy kapcsolat, és akkor valami új, frissítés kell. Voltam már olyan szituációban, hogy kupadöntő előtt kellett beszállnom, az edzői sors hálátlan szerep, édesanyám nem is szereti, hogy egy-két rossz meccs után egyből az edzőt szedik elő, de ez a szakmánkkal jár.

A hirtelen jött felkéréséről és a mai férfi röplabdáról…

Furcsa, hogy itt vagyok Kazincbarcikán, és furcsa, hogy férfiakkal dolgozom, hiszen köztudott, hogy a 21 éves edzői pályafutásomból – ha őszinte vagyok – az első évemben egy férfi junior csapatot edzettem, még Budapesten, a TF-et, s az NB II-t veretlenül meg is nyertük. Utána úgy hozta az élet, hogy nőkkel dolgoztam, és egyfelől ezért is furcsa volt most ez a vasárnapi mérkőzés, másfelől azért is, mert két héttel ezelőtt, amikor szerződést bontottunk Nyíregyházán, nem gondoltam, hogy ilyen hamar munkába fogok állni. Az akkori férfi röplabdát össze sem lehet hasonlítani a maival. Felgyorsult a játék, szinte gladiátorok küzdenek, a mostani mérkőzésen is voltak nagyon komoly fizikai paraméterekkel rendelkező játékosok a pályán, akik közé már nem mernék beállni játszani. Itt van Rodrigo „Mudo” Moraes vagy Marcílio Braga, két óriás…

A magyar játékosokról és a csapat hozzáállásáról…

Nem csak a légiósainkra kell koncentrálni, mert vannak ügyes magyar játékosaink. Akár Blázsovics Pétert említem, akár Árva Milánt, vagy Juhász Pétert, illetve láttam a juniorok edzését, hogy hogyan mozogtak. Sok potenciál, sok érték van ebben a klubban, nyilván nehéz mindig a csúcson lenni. Óhatatlan, hogy az utóbbi évek sikerei talán kicsit el is kényeztették az itteni szurkolókat, de azt látni kell, hogy a többi csapat is erősödik. A nézőknek nem tudom azt megígérni, hogy mindig nyerni fogunk, de azon leszek, hogy olyan csapatot lássanak a pályán, amelyik küzdeni fog az utolsó pontig. Ha jobb lesz az ellenfél, akkor gratulálni fogunk, de azt szeretném, ha mindig emelt fővel jönnénk le a pályáról. Ha megteszünk mindent, nem érheti majd egy rossz szó sem a ház elejét.

Az edzői stílusáról, a szurkolókról és a gladiátor show-ról…

Van olyan edző, aki kicsit nyugodtabb, és van olyan, aki impulzívabb, én az utóbbi kategóriába tartozom. A csapat egy kicsit az edző lenyomata is, persze azt is ki kell tapasztalni, hogy melyik csapatnál mi működik. Volt olyan csapatom, amelyiknél nyugodtabbnak kellett lenni, és olyan is, ahol őrültebbnek. Szeretem azt, ha élünk a pálya mellett. A XXI. században szerencsések vagyunk, és remélem, ez így is marad, hogy Európában nincs háború. Régebben ezek vezették le az energiákat, a csaták, és még egyszer mondom, sose legyen újra háború, de az emberek a munka után vágynak érzésekre, szeretnének valahová tartozni, és ezt nekik az élsport nyújtja. Barcikán sokan a röplabdával, a fiúkkal azonosulnak, együtt akarják kiharcolni a sikert. A játékosoknak meg kell érteni, hogy a szurkoló csatát akar látni, nekünk ez színház, egy modern kori gladiátor show, amit be kell mutatni.

A célokról és a fejlődés lehetőségéről…

Nem szeretek előre jósolni. Tudjuk, hogy jó csapat a Kaposvár, jó csapat a Pénzügyőr, amelynek nagy stabilitása van. Nem akarok ígérgetni, a legfontosabb az, hogy napról-napra, hétről-hétre fókuszáljunk, az adott edzésen hozzuk ki magunkból a maximumot. Próbálom úgy alakítani a tréningeket, hogy versenyhelyzet alakuljon ki a játékosok között, az a tűz már az edzéseken is kijöjjön. A legfontosabb, hogy a most megszerzett három ponttal visszajöttünk a tabella elejébe, a Kaposvárra. A többieket, mögöttünk, leszakítottuk, van körülbelül egy hónapunk a rájátszásig, új dolgokat nem kell csinálni, hiszen Marek Kardos nagyon rendbe tette a csapatot. Talán abban, hogy stabilabbnak kell lennünk. Nyitásfogadásban, szervák terén, annak ellenére, hogy egy agresszív, támadó jelleget kell felvennünk. Illetve nagyon blokkcentrikus edző vagyok, úgyhogy a sáncvédekezésünkben is még jóval többet várok.

Hollósy László
1999-ben kezdett el edzősködni a BSE csapatánál, utána Gödöllőn dolgozott, majd megint a BSE következett. 2013 és 2016 között a finn Oriveden Ponnistus csapatát irányította, majd 2016-ban egy másik külföldi csapathoz, a ciprusi AEK Larnacához igazolt. Ezzel párhuzamosan 2012-től 2014-ig a női válogatott szövetségi kapitányaként dolgozott. 2018-ban tért vissza Ciprusról Magyarországra, a Fatum-Nyíregyháza edzője lett, februári menesztéséig dolgozott a csapatnál. Kétszer nyert edzőként magyar bajnokságot (2010, 2011,) négyszer magyar kupát (2010, 2011, 2018, 2019) , Finnországban bajnoki ezüstérmet szerzett (2014), Cipruson kupagyőztes lett (2018). A válogatottal 2014-ben bejutott a világbajnoki selejtező harmadik körébe. (index.hu)

(ÉM-MI, vrck.hu. Fotó: Kovács Loretta)