A Vegyész RC Kazincbarcika mérkőzésein, legyenek azok idegenbeliek vagy hazaiak, rendre lehet találkozni a lelátón a klub korábbi játékosaival, edzőivel. Ezúttal őket szólaltattuk meg, név szerint Iski Róbertet, Toma Sándort, Tóth Tibort és Vincze Tamást, hogy mondják el véleményüket az idei csapatról.

Iski Róbert, a Vegyész egykori játékosa: Ahhoz képest, hogy a nyárra tervezett igazolásoknak csak egy része jött össze, és így a helyi fiatalok kaptak lehetőséget, mint például Péter Márton, tisztesen helytállnak a srácok. Tetszik a játék, látni a tudatosságot, a sok munkát. Kérdés, mire lesz ez elég a későbbiekben az erősebb csapatokkal szemben. Kellemes meglepetés a számomra Árva Milán, akinek úgy tűnik, jót tett, hogy folyamatosan a pályán van. Látszik, hogy érzi a bizalmat, és azt jó játékkal meg is tudja hálálni. Az előző szezonban, amikor beszállt, nem mindig tudott maradandót alkotni, úgy tűnik, neki jobban megy, ha kezdhet. Ezzel én is így voltam sokszor. Az nem lepett meg, hogy ebben a csoportban jelenleg az első helyen áll a Kazincbarcika, mert nem rossz az állomány, habár a Kecskeméttől sokkal többet vártam. Egy biztos, rövid a kispad, Marek Kardos vezetőedzőnek nincs sok rotálási lehetősége, mert bármennyire is ügyesek a fiatalok, rájuk még sok munka vár. Kíváncsi vagyok, ahogy megyünk előre a bajnokságban, ez a hét-nyolc ember, aki többet játszik, meddig fogja bírni a terhelést.

Toma Sándor, a Vegyész korábbi játékosa, edzője, a DVTK női csapatának vezetőedzője: A fiatalok mindig kellenek egy csapatba, idén kapnak is lehetőséget, három-négy külföldivel kiegészülve már lehet egy olyan gárdát összerakni, amely ott van az élbolyban. Azt látni kell, hogy a mi régiónk elég hátrányos helyzetű, és nehezen lehet itt tartani a játékosokat, főleg akik a továbbtanulás előtt állnak, így egy jó alapképzés után távoznak. A klubnak ezt kell megoldania valahogy. Én a Tokat elleni, hazai Challenge Kupa-mérkőzést személyesen láttam, ami a női röplabdához képest nagy ugrás volt, hiszen itt azért magasan dolgoznak a fiúk. Szerintem a tavalyi Vegyész erősebb volt, de nem volt összeforrva, nem volt tartása, viszont a mostaniban ezek megvannak. Van egy Marcílio Bragája, aki a hátán viszi a csapatot, illetve a fiatal Blázsovics Péter, a csapatkapitány, aki méltó teljesítményt nyújtott, akárcsak társai, így emelt fővel jöhettek le a pályáról. Melléjük könnyű beépíteni az újakat, a fiatalokat. Most már a női után a férfi vonalon is kezd kialakulni egy komolyabb verseny, minden csapat erősít, külföldiekkel, mert sajnos egyelőre nincs sok minőségi magyar röplabdázó. Éppen ezért a jövő a fiatalokban van, az utánpótlás-nevelésben. Sokat fog segíteni a Vegyésznek a saját csarnoka, ahol ha meglesznek a megfelelő minősítésű edzők, a tehetségek is ki fognak kerülni az akadémiáról. Ez hosszú évek kemény munkája lesz, és ehhez emellett természetesen stabilizálni kell a hátteret, hogy nyugodtan dolgozhasson mindenki.

Tóth Tibor, a Vegyész egykori játékosa, korábbi magyar válogatott röplabdázó: Sokan most alapembernek számítanak, pedig az előző két szezonban csak epizódszerepeket kaptak, vagy még nem is voltak a felnőtt keret tagjai. Ezért nagy dolog, hogy idén eddig magyar csapattól nem kaptak ki. Jól tudom magamról, amikor megkapja a játékos a lehetőséget, akkor azzal élni akar, és a mostani csapatból többen is meghálálják azt a bizalmat, amit edzőjüktől kapnak. Én úgy látom, a játékosok hallgatnak Marekra, várják tőle a tanácsokat, majd azokat be is tartják, így az eredményesség sem marad el. Persze, mivel többségük fiatal, vannak hullámvölgyek, de ez természetes. A pályán jó a hangulat, egymásért, igazi csapatként küzdenek a fiúk, és ez pluszt ad a játékukhoz, kompenzálja a tudásbeli hátrányukat más csapatokkal szemben. Hogy ez mire lehet elég, nehéz megmondani. Láttam már mind az öt erősebb csapatot játszani: jó a Pénzügyőr és a Kaposvár, de a Kecskemétben és a MAFC-BME-ben is több van, mint amit a Vegyész ellen mutattak. Centerposzton mindenképpen elkél az erősítés, mondom ezt úgy, hogy Péter Márton előtt le a kalappal, mert hasznos tagja a csapatnak, de jelenleg csak ketten vannak Juhász Péterrel. Akárcsak a nyitásfogadó-ütők, oda is jól jönne még egy játékos, már csak azért is, hogy tehermentesítsék egymást a játékosok, mert ha lesz egy-két sérülés, az az eredményekre negatívan hathat. A legfontosabbnak viszont azt tartom, hogyha lesz is erősítés, akkor annak a személyisége is olyan legyen, ami passzol a mostani remek társaságba.

Vincze Tamás, a Vegyész korábbi játékosa, az Egri Városi Sportiskola röplabdacsapatának edzője: Értesültem arról a nyáron, hogy a keret, ha nem is gyengül, de szűkösebb lesz, rövidebb kispaddal. Éppen ezért kíváncsi voltam a csapatra, néhány mérkőzésre le is utaztam a családdal, de ennek nem igazán tapasztalható a negatív hozadéka. Egyrészt azért, mert sikerült egy nagyon ponterős játékost igazolnia a klubnak Braga személyében, aki érzésem szerint a klub történetének legjobb idegenlégiósai között van, átlóposzton Valerij Kopilov óta hozzá hasonlót nem láttam. Másrészt látszik, hogy a tavaly szerepet kapó fiatal, de akkor még rutintalanabbaknak számító játékosok, kezdenek felnőni a kívánt szinthez, lehet rájuk számítani. A törökök elleni mérkőzésen Toronyai Miki nagyon jól szállt be, amelyen az egész csapat jól játszott, de kíváncsi leszek, mennyire tudja ezt a társaságot stabilabbá tenni a korábban nem egy klasszismegoldást bemutató Carlos Páez, ha ismét százszázalékos állapotban lesz. A fiammal, aki szintén röplabdázik, követjük a Bajnokok Ligája-mérkőzéseket, és bár az teljesen más szint, de látni a Vegyészen, hogy egy kifejezetten modern röplabdát játszik, aminek kulcsszereplője Braga, az ő igazolása ezért is tűnik felelősségteljesnek. Vele minőségi, hatékony röplabdát lehet játszani, emellett profizmust hozott a csapatba, ami látható a pályán kimért viselkedésében, és ahogy hallom, a csarnokon kívül is példamutató a hozzáállása. Visszatérve a modern játékhoz, támadásban egyébként is ötletes a csapat, nem csak a hatos és egyes helyről érkeznek a hátsó soros ütések, eltolják azokat a pozíciók közé, ami szintén üdvözítő.

(fotó: © vrck.hu / Kovács Loretta)