Boldog születésnapot, Danó! Ma ünnepli 62. születésnapját felnőtt csapatunk vezetőedzője, Daniel Oravec, akivel a kedd reggeli edzés előtt beszélgettünk a kazincbarcikai röplabdasportról. Nem is húzzuk az időt, vágjunk bele a közepébe!

vrck.hu: Bajnoki cím és kupagyőzelmek a cél?
Daniel Oravec: A bajnokságban és a Magyar Kupában is szeretnénk ott lenni a végelszámolásnál, míg a Közép-európai Kupában jobban akarunk szerepelni, mint az előző idényben. Nekem van két-két bajnoki és kupaaranyom a VRCK-val, szeretném, ha a szezon végén ez a szám három-háromra módosulna.

A hétvégén elrajtol a szezon. A csapat készen áll?
Hosszú út áll még előttünk, nagyon türelmesnek kell lennünk. A nyáron sok fizikai munkát végeztek a játékosok, a röplabda nem igazán került előtérbe. Mostantól viszont muszáj a minőségi röplabdára koncentrálni. Hiányzik egyelőre az összeszokottság, és ezt nem lehet egyik napról a másikra megtanulni. Minden ütő más, valaki magasabban üt, valaki a gyorsabb labdát szereti, a feladónak pedig ezt meg kell tanulnia. A keretünk megvan, minden posztra van legalább két játékosunk, szóval igen, készen állunk, de még nem vagyunk százszázalékos állapotban.

Gondolom a csúcsformát nem is mostanra kell időzíteni, hanem a rájátszásra. Milyen játékkal igyekszik odaérni a csapat a tabella elejére?
A centereket dolgoztatni akarjuk, és az ütőink is gyorsabb labdákat fognak kapni. Ehhez persze előbb össze kell szokni, mint ahogy azt már mondtam. Fontos a jó nyitás, nyitásfogadás, amit állandóan gyakorolunk, a játékosok olykor edzés után külön foglalkozásokat is végeznek. Ha a szervák rendben vannak, akkor a fogadó játékosok is jobban tudnak gyakorolni, amiből az egész csapat profitál.

Mennyire elégedett a játékosok hozzáállásával, edzésmunkájával?
Mindenki hajt, küzd, dolgozik, akar, és céljaik is vannak. Az idősebb generációnak nem csak az a feladata, hogy eredményekhez segítse a klubot, hanem a fiataloknak való útmutatás, a tapasztalatok átadása is fontos. A pozitív hozzáállás az edzéseken elengedhetetlen, maximális koncentráció kell mindenkitől. Vannak olyanok, főleg a fiatalabbak, akik idegesebbek lesznek, ha valamit nem tudnak tökéletesen végrehajtani, de az ilyen helyzetekben is nyugodtnak kell maradni, nem szabad kapkodni.

Bő a játékoskeret, elképzelhető, hogy idén nem sok hazai fiatal tud a kezdő környékére kerülni?
A csapatban szerencsére vannak kazincbarcikaiak. Toronyai Miklós, Juhász Péter, Szabó Dávid, Kovács Zoltán, Dudás Tamás, Árva Milán és Kozsla Ádám is itt ismerkedett meg az alapokkal. Budai Balázs a juniorokkal is edz, ahogy Péter Márton is. Ügyes, tehetséges fiatalok, de türelmesnek kell lenniük, és ami még fontosabb, alázatosnak és fegyelmezettnek is. Ezek elengedhetetlen részei a profi sportolóvá válás felé vezető úton, és ez nem csak rájuk, hanem a felnőtt csapat összes tagjára is igaz. Páran a juniorok közül látogatják a felnőttek edzéseit, emellett a saját korosztályuknál is kell készülniük, hiszen az állandó játéklehetőséget ott kapják meg. Készen kell állniuk, mivel sosem tudhatják, mikor van rájuk szükségem a felnőtteknél tétmérkőzésen.

Már 15 évvel ezelőtt is dolgozott itt. Mi a legszembetűnőbb változás a két éra között?
Minden változik, ma már alig lehet a telefonokat kirángatni az emberek kezéből. Amikor 2002-ben Magyarországra, Kazincbarcikára kerültem, erős volt a magyar bajnokság. A Kaposvár, a Dunaújváros, a Kecskemét és a Nyíregyháza is topcsapatnak számított, ahogy mi is, szerencsére. Az biztos, hogy a mostaninál jóval magasabb volt a színvonal. A magyar válogatott is remek volt, kiváló játékosokkal, sportemberekkel, de csapatként valamiért nem tudtak jól teljesíteni. Az okostelefonokat bújják a fiatalok, csevegnek, videókat néznek, míg 15 évvel ezelőtt egymással beszélgettek. A verbális kommunikáció hihetetlenül fontos. Ezért a csapatnak van egy házirendje, amelyben például korlátozva van a telefonhasználat is.

Végül a szakember a következő gondolattal zárta a beszélgetésünket: Muszáj ugyanazt a röplabdát visszahozni Kazincbarcikára, mint 10-15 évvel ezelőtt. Meg kell tölteni a csarnokot, persze ehhez fontos a jó, eredményes szereplés is. Hosszú út áll előttünk, nem fog egyik pillanatról a másikra minden megváltozni, türelmesnek kell lennünk, de szeretnénk ismét odaérni.