Batári Csaba személyében új másodedzője/statisztikusa van a Vegyész RC Kazincbarcika extraligás együttesének. A mindössze 24 éves szakember azonban céltudatosan vetette bele magát a közös munkába Toronyai Miklós vezetőedzővel.

Toronyainak rögtön a felkészülés első hetében, csütörtöktől egy A-licenszes edzői továbbképzésen kellett részt vennie Szombathelyen, így két nap is Batárira maradt, hogy levezényelje a foglalkozásokat. Ő azonban nem szeppent meg, lelkiismeretesen „bele is állt a munkába”. A pénteki labdás edzés után, de még az atlétika előtt beszélgettünk a Dunakanyar együttesétől érkezett szakemberrel.

Túl vagy az első heteden, mint a Vegyész alkalmazottja. Milyen volt a fogadtatás?
Pozitívnak érzem a visszajelzéseket, a fiúk is tisztelettel, szeretettel fogadtak. A munkában, különösen a fiatalokkal, nagyon gördülékenyen ment a munka, de az idősebbekkel sem volt gond. Főleg a fiatalokra terveztem a feladatokat, az idősebbeknek kicsit kevés volt, de szépen beálltak a sorba, és koordinálták a társakat, ha kellett. Korábban angolul még nem tartottam edzést, de örülök, hogy elsőre sikerült megértetnem a gyakorlatokat.

Jártál már korábban Kazincbarcikán, de most jobban belátsz a „kulisszák” mögé. Mi volt az első benyomás, milyenek a körülmények, a feltételek?
Az első benyomás kimondottan pozitív, mert a korábbi munkahelyemen rengeteget kellett autóznom, az infrastruktúra nem volt ennyire központosítva. Itt, a Vegyésznél, gyakorlatilag akadémiai jellege van a klubnak, mert a szállás, a sportközpont, a konditerem, az étterem mind közel vannak egymáshoz, ami nagyon pozitív. Sokkal könnyebb beosztani az időt, több a szabadidő, úgyhogy fizikálisan és lelkileg is van időm felkészülni. Nem kell rohanni, van idő átbeszélni, átgondolni a dolgokat. Érzem az egységet, minden és mindenki a közelben van, bármikor tudunk kontaktolni, és így sokkal magabiztosabb vagyok, nem érzem magam kiszolgáltatva.

Ahogy te fogalmaztál, gyorsan a mélyvízbe kerültél. Milyen érzés felnőtt csapatnak edzést tartani?
Olyan érzés, mint mikor Alice beleesett a nyúl üregébe, ahogy mondta Morfeus a Mátrix című filmben. De az életérzés nem volt túl új, mert játékosként voltam felnőttek között. Beleálltam a feladatba, amennyire csak tudtam, együttműködve dolgoztam a srácokkal, partnerek voltak, lehetett velük együtt haladni. Még akkor is, ha mondjuk egy-két gyakorlatnál elbizonytalanodtam, de gyorsan újra terveztem mindent magamban, és mentünk tovább.

(fotó: Kovács Loretta, VRCK)