Az elmúlt pár évben több Vegyész-játékos is apuka lett, mi pedig kíváncsiak voltunk arra, hogyan birkóznak meg a feladattal jelenlegi és korábbi játékosaink, edzőink. Ezúttal Dudás Tamással beszélgettünk, akinek kisfia, Zalán már most rajong a röplabdáért.

Dudás Tamást nem rég szólaltattuk meg, akkor elárulta, számára a 2018-as év nem csak a bajnoki cím és a kupaarany miatt marad emlékezetes, hanem kisfia születése, Zalán miatt is. Zalán nemsokára két éves lesz, de a röplabda már most a kedvencei közé tartozik.

vrck.hu: Megállt a sportélet, a világ. Hogyan teltek az utóbbi hetek, hónapok odahaza?
Dudás Tamás: A kijárási korlátozásnak „hála” most egy kicsit minden megállt, és több idő jutott minden olyanra, amire a szezon alatt kevésbé. Többet lehettem a családdal, ami hiányzott, és végre annyit tudtam a kisfiammal lenni, amennyit szerettem volna. Nagyon jó volt, úgy érzem, még jobban megismertem ez idő alatt. Nem volt semmi kötelezettség. A pihenésé volt most az idő, de sportolóként nem állhattam le, amit szabadtéren lehetett sportolni, azt csináltam.

Mennyiben változott meg a napi életvitel?
Teljesen. A napi két edzés és a munka is kiesett. Az egész napos, pörgős tennivalók után ez egy hatalmas űr volt nekem, hogy kábé a négy fal közé lettünk bezárva. Fura volt megszokni ezt a szituációt, de ha nehezen is, sikerült.

Volt bármi terv a névválasztásnál?
Szempontok nem voltak, vagyis csak annyi, hogy mindkettőnknek elfogadható legyen. Nem is sokáig gondolkodtunk rajta. Ha lány lett volna, akkor, ha jól emlékszem, Lottinak neveztük volna el, ha pedig fiú, akkor Zalánnak. Mivel fiúnk született, így a Dudás Zalán nevet kapta.

Mit jelent számodra apának lenni?
Nagyon jó érzés apának lenni, de emellett nagy felelősséggel és sok-sok lemondással, aggódással jár az apaság. Szerintem az egyik legjobb dolog a világon szülőnek, apának lenni. Huszonnégy órás meló, de amikor látod mosolyogni, vagy próbál utánozni, és ahogy nyílik előtte meg a világ, azoknál a perceknél nincs is jobb. Ezek mind pótolhatatlan élmények.