A Vegyész Röplabda Club vezetőedzője, Hollósy László volt az m4sport.hu vendége. A szakember beszélt a „kurtán-furcsán” véget ért szezonról, arról, miben másabb férfiakkal dolgozni, mint nőkkel, valamint a koronavírus-járvány esetleges hatásairól a magyar röplabdasportra kivetítve.

„Nagyon friss volt az egész történet, mert éppen csak elkezdtük a közös munkát a játékosokkal” – emlékezett vissza a szakember a szezon lezárására. „Sikeresek voltunk ebben a rövid szakaszban, mert odahaza nyertünk három-nullára az addig veretlen Pénzügyőr ellen, habár az igazsághoz hozzátartozik, ellenfelünk két meghatározó játékosára sem számíthatott. Ennek ellenére egy értékes győzelmet szereztünk, akárcsak idegenben a Debrecen vendégeként. Érdekes volt az egész, ahogy véget ért az idény, mert Kaposvárra már egy nappal hamarabb leutaztunk. Egy igazi rangadóra készültünk, amely akár a második helyről is dönthetett volna, és már éppen készültünk indulni a csarnokba, amikor jött a hír, nem játszunk. Szóval kurtán-furcsán lett vége, de azt hiszem, hogy a Magyar Röplabda Szövetség helyes döntést hozott. Nekünk azonban be kell fejezni a munkát, alkalmazkodva a helyzethez: a játékosok odahaza végeznek erősítő gyakorlatokat, akiknek van esetleg egy kis kertjük, ki is tudnak menni, de behatároltak a lehetőségek.”

Szó esett arról, vajon mennyiben befolyásolja majd a magyar női és férfi röplabdázást a koronavírus-járvány. Hollósy szerint még inkább előtérbe kerülhetnek a magyar fiatalok, és szerinte fontos, hogy még nagyobb hangsúlyt fektessenek a csapatok az utánpótlás-nevelésre.

„Egy kicsi megtisztulásnak kell történnie talán, és én már nagyon régóta hangoztatom, hogy a magyar utánpótlással kell kezdeni az építkezést. Lehet, hogy a csapatok most kénytelenek lesznek a fiatalokhoz nyúlni. Sokkal szisztematikusabb munkára van szükség mind a felnőtt, mind az utánpótlás terén, és mindenképpen több szerepet kell, hogy kapjanak a magyar játékosok. Lehet ez egy jó folyamat, de azért sokszor látni, hogy a magyarok nyeregben érzik magukat, elkényelmesednek” – vélekedett Hollósy. „Sok jó játékost szeretnék látni a pályán, versenyhelyzetben, és az játsszon végül, aki tehetséges, és ne azért legyen valaki a pályán, mert nincs más, legyen szó magyarról vagy külföldiről. Kell a tömegesítés, aztán jöhet a kiválasztási folyamat, ami alapján a megfelelő tehetséggondozást kell megvalósítani.”

Hollósy edzői pályája nagy részében – első évét leszámítva – kizárólag nőkkel dolgozott, így adódott a kérdés: mennyiben másabb a másik nemmel tevékenykedni?

„Az utóbbi hónapok, évek tapasztalatai alapján a lányok nagyon befolyásolhatók. A fiúkat, amennyire megismertem őket, jobban hajtja az, hogy az edző felélessze bennük a tüzet, így motiváltabbakká válnak. Kevesebb lelki életet kell élni a fiúkkal, náluk inkább a motivációt kell megtalálni, mert ők azt szeretik, ha versenyhelyzet van. Úgyhogy két-három hét alapján jól esett ez a munka, és a fiúkkal még inkább lehet őszintébb az ember. Ha az edző nyomja a játékost, azt a fiúk könnyebben megemésztik, de persze nekik is van lelkük” – fogalmazott a szakember, aki szerint a sportban is meg kell találni azt a bizonyos aranyközéputat.

„A sport nem a demokráciáról szól. Lehet látni Amerikában vagy Nyugat-Európában: van egy vezető, és igenis, neki kell meghatároznia az irányvonalat. Nagyon rossz elgondolás az, hogy a játékosnak mindig igaza van. Persze, fontos a véleménye, de aki nem teljesen motivált, az a könnyebb utat választja. Ma már sokkal többet kell kommunikálni, már nem olyan a rendszer, mint anno Oroszországban vagy Szerbiában, de a túlzott liberalizmus sem jó, mert az káosz” – zárta gondolatait Hollósy.