A Grózer név remekül cseng röplabdás berkekben az egész világon, és talán azt kevesen tudják, hogy Grózer György volt a Vegyész Röplabda Club (akkor még KVSE) játékosa is. A köztudatba fiatalon berobbanó, kiváló fizikai adottságokkal rendelkező klasszis alig 20 évesen állt légiósnak a ’80-as években, rengeteg nemzetközi elismerésben részesült, napjainkban pedig három gyermeke is a legmagasabb szinten röplabdázik. Idősebb Grózer Györggyel beszélgettünk.

Gödöllői otthonában, telefonon értük utol Grózer Györgyöt, aki egészen pontosan az 1997/98-as szezonban volt a Vegyész röplabdázója. A csapat az Extraliga alapszakaszában a hatodik helyet szerezte meg, majd a rájátszás végén is ebben a pozícióban zárt. Grózer Kazincbarcikára való szerződése nagy dolognak számított akkoriban a borsodi településen, elvégre egy 96-szoros magyar és 19-szeres német válogatott, több Európa-bajnokságon is járt klasszis igazolt az akkor középcsapatnak számító együtteshez.

A ’80-as és ’90-es években Grózer – akárcsak napjainkban legidősebb gyermeke, ifjabb Grózer György – népszerű röplabdázónak számított, de nem csak idehaza, hanem Németországban is. Magyarországról 1985-ben került előbb a Celle gárdájához, majd két évet töltött Belgiumban, aztán 1988 és 1996 között a német Moerser SC meghatározó tagja volt.

„Akkoriban, ha talán elérted a harmincöt évet, voltál válogatott és eleget tettél a hazádért, nagy könyörgés után kiengedtek sportolni, ilyen volt például Buzek László vagy Bogár Géza esete” – fogalmazott Grózer a vrck.hu érdeklődésére. „Később már jobb lett a helyzet, de egy olyan fiatalnak, mint nekem, esélyem nem volt erre, csak úgy, ha kalap-kabát vettem magam, és végül így is tettem. Azonban az első állomáshelyemen, a frissen feljutó Celle csapatánál nem napi hat-hét órát edzettünk, mint otthon, hanem heti néhány órát. Úgyhogy fél év után megint váltottam, úgy kerültem a belga Rembert Saxon Tourhout együtteséhez, ahol egy állandó, tizenkét tagú zenekar szórakoztatta a közönséget egész mérkőzés alatt. A jobb meccseken háromezer-ötszáz szurkoló zsúfolódott össze, miközben kettőezer-hétszázan férhettek volna csak be. A rendőrök zárták le a csarnokot, volt, hogy a tűzoltóság le is akarta fújni az aktuális mérkőzést.”

Az akkori színvonalat a mostanival lehetetlen összehasonlítani, hiszen a sportág sokat gyorsult, változtak a szabályok is, de Grózer szerint a férfi röplabdában ma is a nyitás és a nyitásfogadás dominál. Az egykori kiváló ütőnek remekül ment a játék Belgiumban, kupaarannyal gazdagodott, mielőtt aláírt a Moerser SC-hez, ahol a bajnokság és a Német Kupa mellett CEV Kupát is nyert, valamint a kőkemény ütései után a „Hammer Schorsch”, azaz „Kalapács Gyuri” becenevet is megkapta.

A videó éppen Grózer ütésével kezdődik:

„Mi voltunk az első német csapat, amely nemzetközi kupát nyert, és igazából mindent megnyertünk, amit lehetett. Azonban az elnökünk üzletpolitikája olyan volt, hogy az éppen sikert elérő csapat egy részét eladta, úgyhogy az eredményes évet mindig egy spórolósabb követte, kezdhettük az építkezést elölről” – árulta el Grózer, akinek ugyan volt egy remek olasz ajánlata is, végül a maradás mellett döntött. „Én nem panaszkodtam, jól meg voltam fizetve, és bár kecsegtetőbb volt az olasz ajánlat, nem váltottam. A játék is jól ment, hat éven át én voltam a német liga legjobb ütője, valamint a fogadással sem volt problémám.”

A magyar válogatottban már nagyon fiatalon bemutatkozott, 18 évesen Európa-bajnokságon is járt. Németországgal kétszer utazhatott kontinenstornára, 1991-ben az előkelő negyedik helyet szerezte meg a fekete-vörös-arany mezesekkel. A most 55 éves Grózernek a német válogatottban azonban nem sikerült annyi alkalommal pályára lépnie, amennyiszer lehetett volna, hiszen nem volt felhőtlen a kapcsolata az aktuális szövetségi kapitánnyal.

„Igor Prielozny nagyon magával volt elfoglalva, ha a csapattal többet foglalkoztak, azonnal féltékeny lett. Nem tudott egyenesen és őszintén kommunikálni, és bár a többiek sem igazán szerették, csak én mondtam ezt meg neki” – idézte fel a történteket, és bár 1996-ban, nyolc év után búcsút intett moersi klubcsapatnak, nem hagyott fel a röplabdával.

„Megmondom őszintén, már halvány gőzöm nincs, hogyan kerültem Kazincbarcikára” – mondta Grózer. „Arra persze emlékszem, hogy Polencsik János keresett meg, aki a Vegyészben játszott akkor. Végül is elvállaltam, mert remek volt a társaság, a mai napig rendszeresen beszélek például Veres Zoltánnal és Jánossal, utóbbival kevesebbet. Hosszú idő után jó volt újra találkozni Cossal, azaz Kiss Zsoltival és Nagypál Ferenccel, mondjuk az esemény nem volt kellemes, mert ez Bóta Enikő temetésén történt meg. Nekem jó élmény volt Kazincbarcikán játszani, azt nem tudom, hogy a másik oldalnak milyen volt. Már erősen gondolkodtam a sport felhagyásával, de még utána egy szezont a Vasasban is lehúztam. Aztán már csak a budapesti első osztályban, heti egy edzéssel játszottam, amelyek után mindig megittunk néhány sört a társakkal. Két-három év után aztán végleg abbahagytam. Valaki még a mai napig játszik, esetleg öreg fiú válogatott, de nekem huszonhat év bőven elég volt, és fel tudok úgy kelni az ágyból, hogy semmim nem fáj.”

A röplabdától ezt követően sem szakadt el, hiszen éveken át edzősködött Németországban, az utóbbi szezonokban pedig a Gödöllő női csapatát irányította. Gyermekei közül is mindenki a röplabdát választotta. Györgyöt senkinek nem kell bemutatni, mint írtuk, a világ egyik legjobbjai között tartják számon a 35 éves sztárt. Tom ugyan kosárlabdával kezdett, majd később tért át a röplabdára, és bár ígéretes pályafutás előtt állt, makacs térdsérülése miatt fiatalon fel kellett hagynia a profi sporttal. A német válogatott Dóra a legutóbbi két idényt Svájcban töltötte, a 21 éves Tim pedig a német Bundesligában játszik évek óta.

„A lányom összes mérkőzését tudtuk nézni online, ahogy Tim meccseit is, hiszen kötelező volt közvetíteni azokat. Györggyel már más a helyzet, mert hát az orosz tévét nem tudom fogni, valamikor pedig volt kép, de hang nem, vagy éppen fordítva. Ahogy vége voltak a meccseknek, mindig beszéltünk a hibákról, a jó megmozdulásokról, rengeteget beszélünk idehaza is a röplabdáról” – zárta gondolatait idősebb Grózer György.

(főcímkép: Grózer György Vegyész-mezben)