Nyáron érkezett Kazincbarcikára a 30-as éveibe idén lépő Vlado Milev, a macedón válogatottban 80 alkalommal pályára lépő nyitásfogadó-ütő. A rendkívül szerény és szimpatikus családapa több európai klubcsapatban is megfordult, de úgy érzi, a VRCK-nál akár éveket is eltöltene.

vrck.hu: Pontosan mennyit tudtál a magyar röplabdáról, mielőtt Kazincbarcikára érkeztél?
Vlado Milev: Nem sokat, de kiváló benyomásokat tett rám a klub és a vezetőség a tárgyalások alatt. Amint megjöttem, remek körülmények fogadtak, a csapattársaim nagyon kedvesek, segítőkészek, már alig várom, hogy tétmeccsen is együtt játsszunk. Az edzőnk jó, a csapatnak és a klubnak komoly tervei vannak. A feleségem és a kislányom is jól érzi magát, hiszen nem unatkozunk: sétálunk, játszótérre járunk, olykor pedig beülünk kávézni vagy vacsorázni valahová.

Milyen a kapcsolatod az új csapattársaiddal? Ők azt mondják rólad, árad belőled a nyugalom, ami rájuk is jó hatással van.
Mindenki jó fej, barátságosak, sokat segítenek, amikor nyelvi nehézségekbe ütközünk. Én valóban nyugodt típus vagyok, ez alakult ki nálam, így tudom a legjobban segíteni a csapatot. Valaki hangosabb, valaki csendesebb, én ez utóbbiba tartozom, idegesség nélkül tudok igazán jól játszani.

A játékstílusodra mi a jellemző?
Nem az a típus vagyok, aki mindig beveri a labdát a parkettára, nálam ez fizikailag lehetetlen. Technikásabb vagyok, jól tudok a blokkról dolgozni, ez az én igazi erősségem. Nem az a lényeg, hogy látványos legyen a pontszerzés, hanem az, hogy sikerüljön, hogy eredményes legyél.

Sok helyen megfordultál Európában, sokat tanulhattál az elmúlt tíz évben.
Valóban, mivel már 20 évesen légiósnak álltam, hamar fel kellett nőnöm. Rengeteg tapasztalatot szereztem, bölcsebbé váltam az évek alatt. Először Csehországba mentem, ahol sikeres éveim voltak, majd játszottam például Belgiumban, Ausztriában, Romániában és legutóbb Cipruson. Mivel hazámban a röplabdából nem lehet megélni, mindig igyekeztem olyan helyre menni, ahol minden adott volt a jó szerepléshez, és persze ahol jól éreztem magam. Kazincbarcikán minden klappol, akár hosszabb távon is el tudom itt képzelni magam, akárcsak a családom, de ennyire még nem akarok előre rohanni. Lépésről-lépésre kell előre haladni, most például a hétvégi bajnoki rajt a legfontosabb.

A nemzetközi kupasorozatokban hány szezont szerepeltél?
Hatot. A CEV- és a Challenge Kupában is játszhattam, a román csapatommal utóbbiban eljutottunk a legjobb nyolc közé.

Van példaképed?
Mindig olyan akartam lenni, mint Vlagyimir Gribics, de mellette másokat is csodáltam. Giba is fantasztikus játékos volt, ahogy az átló Ivan Miljkovics is. Ők nem csak a pályán nyújtottak kiemelkedőt, azon kívül is példás emberek.

Amikor aláírtál, tudtad, hogy kik lesznek a csapattársaid?
Igen, név szerint Szabó Dávidot ismertem is. Egy nappal az érkezésem előtt írt sms-t Kárpáti Zoltán ügyvezető, hogy Mészáros Dömötör is a csapattal edz. Igencsak meglepődtem, hiszen kivételes dolog ilyen világsztárral játszani. Kettejükkel egyébként sokat beszélgetek, rájövünk, hogy mennyi közös csapattársunk volt, megosztjuk egymással a tapasztalatainkat, emlékeinket.

A klubnak komoly tervei vannak, nem csak a felnőtt csapattal kapcsolatban.
Igen. Jó, hogy nem csak a felnőtt csapat sikeressége a fontos, hanem a jövő generációjára is nagy hangsúlyt fektetnek a vezetők. Ez is szerepet játszott a döntésemben, hogy a klubnak van jövőképe. A VRCK jó úton halad afelé, hogy ne csak Magyarországon, hanem Európában is top csapatnak számítson. Persze, odáig még nagyon hosszú az út.

Mi a különbség a magyar és a macedón röplabda között?
Hazám bajnoksága jelenleg nem a legjobb, sok a fiatal, ami persze nekik jó, de az idősebbek, rutinosabbak mind külföldön keresik a kenyerüket. A magyar bajnokságot még nem ismerem, de az biztos, hogy a Vegyésszel komolyabb presztízsű meccseken léphetek pályára, mint bármelyik macedón klubbal.