Egészen elképesztő fordítást mutatott be a GreenPlan-Vegyész RC Kazincbarcika szerdán Kecskeméten: a hazaiak már kétszettes előnyben voltak, Kiss Mátéék azonban négy meccslabdát is hárítottak, és végül megnyerték a Magyar Kupa elődöntőjének első mérkőzését öt játszmában. Csapatkapitányunkkal beszélgettünk.

vrck.hu: Elfáradtatok?
Kiss Máté: Inkább az út volt fárasztó, még mindig fájnak a lábaim, éjszaka értünk haza. Minden bizonnyal azért a terhelés is közrejátszik benne, hosszú meccs volt. Ma azonban a regenerációé a főszerep, masszás, jégkád és szauna vár ránk.

Az előző szezonban több feltámadást is láthatott a közönség tőletek, de már idén is, elég csak a DEAC vagy a Pénzügyőr elleni fordításokra gondolni, most pedig Kecskeméten sikerült. Mi a titok?
A kitartás és a küzdeni akarás. Ez pedig párosul egy kis szerencsével is, hiszen a háló túloldalán is emberek vannak, akik szintén hibázhatnak. Nekünk azonban sosem szabad leállni, amíg esély van.

A szezonban először sikerült egy ötszettes mérkőzést megnyernie a csapatnak.
Igen, de nekem ez csak a meccs után jutott eszembe. Valamikor az ötödik szettben végigfutott az agyamon, hogy ez is öt szett, de csak azt követően tudatosult bennem. Elegem volt már a vesztes meccsekből, most végre felénk billent a mérleg nyelve. A meccs előtt azonban ez biztosan nem volt a fejekben.

Mi volt az a pont, ahol átbillent a csapat, és végre átvette a kezdeményezést?
Szerintem nagyon nem is billent át semmi, egyszerűen erőben jobban bírtuk ellenfelünknél. Feljavultunk nyitásban és támadásban, jobban bokkoltunk, így a védekezés is jobban ment. Az is sokat számított, hogy minimalizáltuk a buta hibáinkat. A meccs első és második játszmájában kicsit úgy éreztem, hogy néhányan még a buszban maradtak, amit nem értek, mert egy ilyen hőfokú meccsbe falfehér arccal nem lehet belemenni. Ez persze lehet a fiatalság, a rutintalanság miatt, mert a mostani alapembereink közül tavaly néhányan még főleg csereként szálltak be. A negyedik szettől azonban megmutattuk, mit tudunk, és amint ment a játék és az eredmény is olyan volt, mindenki kiabált, mosolygott. Ez kellene azonban végig, nem kell idegeskedni és lehajtott fejjel kullogni, ha esetleg nem jön be egy ütés.

Érezted egy bizonyos ponton, hogy megvan a meccs?
Talán csak az ötödik szett végén, amikor három-négy pont volt az előnyünk. Addig úgy voltam vele, hogy még bármi lehet, de ahogy meglett a tizenharmadik és a tizennegyedik pont is, kezdtem megnyugodni.

A párharccal kapcsolatban úgy fogalmaztunk a közösségi oldalunkon, hogy még nincs lefutva, mert a Kecskemét bármire képes lehet.
Én azt mondtam a srácoknak a meccs előtt, hogy nyerni jöttünk, szóval mindegy, hogy hogyan, de húzzuk be a meccset. Otthon azért jobban tudunk játszani, ott a fantasztikus publikum, ők plusz erőt adnak és végig támogatnak. A szezon elején még nem úgy játszottunk, mint most, de az elmúlt hetekben a velünk hasonló szinten lévő csapatokat győztünk le. Bízom abban, hogy a Don Bosco Sportközpontban is megtudjuk ismételni azt az eredményes játékot, amit bemutattunk a kecskeméti meccs második felében.

Sok pihenő nem lesz, mert a bajnokság folytatódik a február 5-i kupavisszavágóig.
Ez igaz, péntektől újra élesnek kell lennünk. Nem titok, már most a kupameccs lebeg a szemünk előtt, de a hétvégi bajnokikon is szeretnénk hozni a győzelmeket.

(fotó: Kocsis Alíz, VRCK)