A focival kezdődött minden, végül a röplabda nyerte el a szívét. Pedagógusként nemcsak oktatja, de neveli is a jövő röplabdás reménységeit, és mindezt sikerrel teszi, hiszen a 2024-es év „Jó tanuló, jó sportoló” díját egy tanítványa vehette át. A nevetés garantált az edzésein és öröm látni, hogy Máthé László fiú U13-as röplabdásai nagy betűs csapatként küzdenek, immáron az első osztályban. Sikeres vezetőedzőnkkel készített interjút a vrck.hu.

vrck.hu: Mikor és hogyan találkoztál a röplabdával?
Máthé László: Kurityáni gyerekként állandóan fociztunk. Negyedikes koromtól igazolt labdarúgó, kapus lettem. Emellett Ságvárisként elkezdtem kézilabdázni is. A röplabda csapat többször játékoshiány miatt nehezen tudott kiállni, így beálltam hozzájuk játszani. Bár még ekkor sem igazán fogott meg a sportág. Az áttörés a nyári időszakban történt, amikor egy táborozás alatt megismerkedtem a strandröplabdával.

Ezt követően igen gyorsan röplabdát kezdtél el oktatni.
A főiskolán speciális kollokviumot kellett választani. Volt egy sportsérülésem, ami miatt abba kellett hagynom a labdarúgást, és mivel pont volt egy lyukas órám, a röplabda pedig ebben az időpontban volt, így ezt választottam. Tanárként Sajószentpéteren helyezkedtem el és az intézményi Bozsik foci – melyet a mai napig tartok -mellett a floorball vált akkor a legeredményesebb sportágammá. Volt egy esemény, aTestvérvárosok kupája, ahol minden évben más-más sportágat választott a szervező város. Egyik alkalommal, egy Cseh városnak a lány röplabda volt az egyik választott sportága, nálunk viszont nem volt röplabda edző a városban, így én vállaltam a felkészítést. Azóta folyamatosan képzem magam, hiszen ebben a sportágban nincsen játékos múltam.

Hogyan kerültél végül a VRCK kötelékébe?
Iskolaváltás után Sajószentpéterről Kazincbarcikára az Ádám Jenő Tagiskolába kerültem. 2016-ban Bene Anettnek harmadik osztályos volt a kisebbik fia, aki később bekerült az osztályomba. Anett fejlesztette Őket és általa csöppentem bele ebbe a közegbe. 2018-ban pedig ezzel a csapattal már Szegeden voltunk az országos mini bajnokság döntőjén.

A fiú U13-as korosztályt edzette Anett, így másodedzőként mellette kezdtem, majd megfordult a felállás, és ő segített nekem. Illetve a 2018-as évet követően vállaltam azt a feladatot, hogy megpróbálom az alapjait megteremteni az utánpótlásnak. Ezért keztük el eleinte a Röpsulival, ami bár egy darabig folytatódott, de idén már nem vált aktuálissá. Bízunk a folytatásában, mert úgy gondolom, hogy nagyon hasznos kezdeményezés volt.

Ahogy említetted, komoly röplabda játékos múltad nincs, tévhiteket borítva mégis elmondható, hogy sok tehetséget nevelsz ki. Mi a titkod?
Nagyon nagy segítségemre van Veres István, Pista bácsi. Szakmai kérdésekben, információkban, szakmai technikai és taktikai tanácsokkal lát el engem a mai napig. De szakmai könyveket is olvasok, vagy az internet által adta lehetőségeket is kihasználva próbálom saját magam is fejleszteni, illetve a tapasztalatszerzés is visz előre. Úgy gondolom, hogy az edzőségnek nagyon fontos eleme a pedagógiai szerep, és pedagógusként én aktívan részt veszek ebben. Nekem az a célkitűzésem az alsó korosztályoknál, hogy megszerettessem velük a röpabdát, és majd a szakemberek az általam átadott gyerekekkel tudnak kellő képpen dolgozni, de persze emellett az is fontos, hogy minél fejlettebb és ügyesebb fiatalt tudjak átadni nekik. Azt veszem észre, hogy évről évre ez a színvonal megy feljebb.

Ennek egyik remek eredménye a legutóbbi megyei díj, melyet volt játékosod, Pitényi András vehetett át.
Az az igazság, hogy Andris az egyik szelete volt ennek az elkezdett történetnek, mert legalább két-három játékos is kaphatta volna ezt a díjat, de a tanulmányi eredménye neki volt a legjobb. Emellett neki voltak olyan sporteredményei is, amik predesztálták őt erre a díjra. Boldogok vagyunk, hogy őt választották ki a megye „Jó tanuló, jó sportoló” elismerésre.

Testnevelő tanárként is dolgozol az iskolában. A játékosaidat a te iskolából választod ki?
Én az Ádám tagiskolában tartom helyileg az edzéseket. Viszont örömömre szolgál, hogy most már másik két tagiskolánkban is foglalkoznak kollégáim az alsós kis röplabdások fejlesztésével! A tavalyi évben csak Ádámos játékosom volt, de az idei szezontól már mindössze csak a fele játékosom tanul az iskolában, a többiek más tagintézményből jönnek az edzésekre. Emellett vannak olyan gyerekek, akiknek az osztályfőnöke is vagyok. Jelenleg is van olyan tanulóm, aki azért nem járhat edzésre, mert a tanulmányi eredményei romlottak. Nagyon várjuk őt vissza, mert fontos láncszeme a csapatnak, reméljük pár jól megírt dolgozat után, már velünk lehet.

Ha bele lesünk az edzésekbe azt látjuk, hogy sok gyerek van a csoportban és láthatóan nagyon jó a csapategység.
Erre rengeteg olyan együtműködést fejlesztő gyakorlat van, ami elősegítei, hogy egymás társaságát keressék a gyerekek. Örülök, hogy minden egyes évben el tudom azt mondani, hogy innen egy jó közösség megy tovább. Szeressék ne csak a röplabdát, de ezt a közeget is, mert ha ez beszippanja őket, az a későbbiekben is ide fogja vonzani őket.

Mindkét gyermeked is röplabdázik. Általad ismerkedtek meg a sportággal?
Mindketten Veres István kezei alatt kezdték el a röplabdát. Csengének fontos volt, hogy nincs ütközés, testkontaktus az ellenféllel, illetve, hogy nem kell sokat futni – nevette el magát Laci. Úgy gondolom, hogy aki sokat gyakorol és jó koordinációja van, az előre tud lépni ebben a sportágban. Levi pedig minden sportágat szeret, de őt is röplabda fogta meg, bár a foci is közel áll hozzá, talán, mert általam a vérében van egy kicsit. Negyedikes korában hozzám került, így volt egy rövid idő mikor én voltam az edzője.

Mesélj kicsit a mostani U13-as csapatodról.
A tavalyi csapattal mi az első osztályban kezdtük a szezont, az egy nagyon jó kis csapat volt. De különböző okokból kipottyantunk ebből az osztályból. Azt gondoltam, hogy ebben az évben sem lesz rosszabb csapatunk, de kíváncsiak vagyunk mit tudunk összehozni a másodosztályban. Nem volt tervben, hogy feljutunk, viszont az első fordulóban nagyon jó meccset játszottunk a Kecskeméttel és a második fordulóban a jobb csapatokat sikerült megvernünk. Ekkor gondoltuk, hogy ha hozzuk a papírformát, akkor osztályozót játszhatunk. Az osztályozón pedig a legjobbjukat hozták a fiúk, szezációsan játszottak. Hogy itt mire leszünk képesek, az majd kiderül. De, úgy gondolom, hogy a fejlődésünk szempontjából kellett az, hogy feljussunk. Kíváncsian várom a 2025-ös évet.

(képek: Kocsis Alíz/VRCK)