Három szegedi idényt követően továbbra is Magyarországon, de már a GreenPlan-Vegyész RC Kazincbarcika játékosaként készül az új idényre Davi Pozzobon. A „szakma” alapjait világsztárok között tanuló 25 éves játékos idén ismét kizárólag a röplabdára koncentrálhat. Interjú.

Így két hónap után, hogyan érzed magad a Vegyésznél?
Úgy, mint aki otthon van. A városban lakók nagyon kedvesek, bárhová megyek, segítenek, legyen szó a pékségben dolgozó hölgyekről, vagy a Don Bosco alkalmazottjairól.

Na és a munkahelyen?
Minden rendben van. A munkában pedig szerintem jó úton járunk. Együtt vagyunk, dolgozunk becsülettel. Mindenünk megvan ahhoz, hogy jó munkát végezzünk. Az edzők kiválóak, a srácok dolgozni akarnak, lenyűgöző a hozzáállás.

Nagy váltás a GreenPlan-VRCK a szegedi éveidhez képest?
Most visszatértem oda, ahol tartottam Brazíliában, amikor mindenki csak a röplabdával foglalkozott. Itt a lehetőség, hogy ismét minden a röplabda körül forogjon. Nincs más munka, csak a röplabda. Most ez a munka, ez az, amivel tudok foglalkozni. Remekül éreztem magamat Szegeden, igazán az otthonommá vált. Közben viszont szabadúszóként írtam alkalmazásokat, szoftverek fejlesztésén dolgoztam. Most csak a röplabda van, ez köti le minden figyelmem.

Egy brazil sztárcsapatban, a Sada Cruzeiróban röplabdáztál, igazi világsztárok oldalán. Utaztál is velük mérkőzésekre?
Persze. Fiatalon ott voltam a keretben, több szezonon át, igaz csak negyedik ütőként. Marcelo Mendez volt az edzőm, aki most a legjobb lengyel klubcsapat vezetőedzője. Olimpiai bajnokok voltak a csapattársaim, olyan nevek, mint Evandro, Wallace, Simón vagy Leal. Velük könnyű volt brazil bajnokságokat, dél-amerikai Bajnokok Ligáját nyerni. Klubvilágbajnokságon nem jött össze egyedül az aranyérem. Húsz éves sem voltam, de az edző és az említett játékosok óriási hatással voltak rám.

Miért igazoltál külföldre?
Amikor kiöregedtem a juniorok közül, tudtam, hogy Európában szeretnék játszani. Végül Dubaj jött össze, ott kezdtem meg a nemzetközi karrieremet, majd jött a szegedi lehetőség. Jan de Brandt jó húzónév volt, ő akkor Szegeden dolgozott, illetve egy argentin feladó is érkezett, Tomas Dileo, ő tavaly Székesfehérváron játszott. Tudok arról, hogy akkor a Vegyész is érdeklődött irántam, de nem jutottunk messze a tárgyalásokban, mert abban az évben Péter Benedek érkezett Kazincbarcikára. Most azonban úgy alakult, hogy mind a ketten itt vagyunk. Három évet töltöttem el Szegeden, de a Vegyész mindig egy olyan klub volt a számomra, ahol szívesen játszottam volna. Sok jót mondtak a klub korábbi brazil játékosai is az egyesületről, én is hasonló véleményen vagyok.

Mik a tervek a szezonra nézve?
Ha a sors úgy hozza, hogy címekért kell küzdeni, akkor azokért fogunk küzdeni. Most azonban az a legfontosabb, hogy jobb játékos, egyben jobb ember legyek, hogy a csapatot segíteni tudjam a céljai elérésében.

Mit lehet tudni rólad?
Ha a magyarom nem is a legjobb, sok mindent megértek, de angolul bárkivel szívesen beszélgetek. Nyitott személyiség vagyok, nyugodtan lehet tőlem kérdezni. Energikus vagyok, remélem, ezt át tudom adni majd a pályán a többieknek. Én egy nyugodt, vicces személyiségnek tartom magam, senkinek nem kell félnie tőlem. Ha többet szeretne valaki tudni, csak kérdeznie kell.

(fotó: Kovács Loretta, VRCK)